Takarékszövetkezetek: összességében nem alkotmányellenes a szövetkezeti hitelintézetek integrációja, két pont ütközik az alaptörvénybe

2014. július 2.

Budapest, 2014. július 2., szerda (MTI) – A szövetkezeti hitelintézetek integrációja két ponton alkotmányellenes, összességében azonban megfelel az alaptörvénynek – mondta ki az Alkotmánybíróság szerdán közzétett határozatában.

Az Alkotmánybíróság csupán az alkotmányjogi panaszok kis részét fogadta el és arra az álláspontra helyezkedett, hogy az integrált működés megteremtését illetően a jogalkotó közérdekre hivatkozása megalapozott, a takarékszövetkezetek önállóságát jelentősen csökkentő egy éve elfogadott kötelező integráció egésze nem tekinthető alaptörvény-ellenesnek.

Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesség miatt 2014. december 31-ei hatállyal megsemmisítette a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi törvénynek azt a rendelkezését, amely szerint az integrált szövetkezeti hitelintézetek egymás tartozásaiért sorrendben az intézményvédelmi szervezetet – a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetét (SZHISZ) – és a Takarékbankot megelőzően kötelesek helytállni.

Továbbá határozatának kihirdetésével megsemmisíti az Alkotmánybíróság a törvénynek az integrációban részt vevő Magyar Fejlesztési Bank (MFB) és a Magyar Posta esetleges leendő jogutódait privilegizáló rendelkezését, amely miatt a Takarékbank más részvényeseitől eltérően ezen jogutódok részvényesi jogainak a gyakorlása nem lenne felfüggeszthető.

Az Alkotmánybíróság szerint az MFB és a Magyar Posta esetében ésszerűnek tekinthető a különbségtétel a szövetkezeti hitelintézetek részvényesi jogainak felfüggesztéséhez képest, ám jogutódlás útján az ő részvényeik is kerülhetnek olyan személyhez – például szövetkezeti hitelintézeti szektor szereplőjéhez –, mely esetében az alkalmazott különbségtétel ésszerűsége nem áll fenn. A jogalkotó tehát a Magyar Posta és az MFB jogutódjainak általános kivételként történő meghatározásával egy jövőbeli, bizonytalan személyi körre terjesztette ki a törvényi kivételt, amely az ésszerűség követelményének nem tesz eleget.

Továbbá az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményként állapította meg, hogy az intézményvédelmi szervezet – 2014. július 1-jétől a Takarékbank – által a szövetkezeti hitelintézetek számára meghatározott mintaalapszabály csak olyan kötelező elemeket tartalmazhat, amelyek a törvény céljainak eléréséhez nélkülözhetetlenek, vagy a törvény végrehajtását szolgálják, illetőleg a hitelintézetek integrált működésére irányadó európai uniós követelmények teljesítéséhez szükségesek.

A takarékszövetkezetek integrációjáról szóló, 2013 júliusában hatályba lépett és novemberben módosított törvény miatt alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ), 135 szövetkezeti tag, három szövetkezeti hitelintézet, valamint egy közös indítványban több bank is.

Az indítványozók többek között azzal érveltek, hogy a vitatott törvény sérti az alaptörvényben rögzített tulajdonhoz való jogot, a Takarékbank részvényeseinek „jogfosztását, lényegében a Takarékbank államosítását” eredményezi, az állam irányítása alatt olyan integrációt hoz létre, amely lényegében felszámolja a belekényszerített hitelintézetek jogi, gazdálkodási és működési önállóságát, kiüresíti vagy jelentősen korlátozza a részvényesek jogait. Az állam ugyanis az MFB révén döntő pozícióba került az intézményvédelmi alapok jogutódjaként létrehozott SZHISZ-ben, valamint az MFB és a Magyar Posta révén a Takarékbankban, és ezeken keresztül erős kontrollt gyakorol a kényszerintegrált hitelintézetek felett.

Az alkotmánybírósági határozat kitér arra, hogy a szövetkezeti hitelintézetek jelenleg körülbelül 5 százalékos részesedéssel bírnak a hazai piacon, ehhez képest kiterjedt fiókhálózattal rendelkeznek, a takarékszövetkezeti szektor látja el pénzügyi infrastruktúrával az országnak azt a jelentős részét, melyet a kereskedelmi bankok a költség-haszon elv vagy egyéb stratégiai okok miatt nem fednek le. A takarékszövetkezeti fiókok száma az összes hitelintézeti fiók mintegy felére tehető. Ez a pénzügyi szektor tehát kiemelkedő szerepet tölt be a vidéki lakosság, az agrárium, a kis- és középvállalkozások, önkormányzatok, önkormányzati társulások, kistérségek pénzügyi szolgáltatással történő ellátásában.

A szövetkezeti hitelintézeti szektor eddigi szerződéses, magánjogi integrációját a törvény kötelező, közjogi előírásokkal felerősíti, kiterjeszti és elmélyíti. Az integrációnak három összefüggő elemét lehet elkülöníteni: a jogalkotó egyrészt új, kötelező intézményvédelmi szervezet ernyője alá integrálja a szövetkezeti hitelintézeteket, másrészt a Takarékbankot az integráció központi bankjává teszi és végül a teljes szövetkezeti hitelintézeti szektort magában foglaló pénzügyi kockázatközösséget hoz létre. A Takarékbankban a rendelkezés végrehajtása után a kizárólagos állami tulajdonban álló Magyar Postának és az MFB-nek összesen 54,84 százalékos részesedése lett. Az alaptőke-emelés során kibocsátott új törzsrészvényeket egyedül a Magyar Posta szerezte meg, így a tulajdoni arányok megváltoztak a részvénytársasági formában működő bankban: eddig a szövetkezeti hitelintézetek voltak együttesen többségi tulajdonosok, ezután az MFB-n és a Magyar Postán keresztül az állam vált közvetett többségi tulajdonossá.

A jogrendszer és a gazdasági rendszer viszonyáról általában a határozat kifejti, hogy az államtalanított szabadversenyes piacgazdaságban a piaci érdekeknek alárendelt jogrendszer, illetve az egyetlen uralkodó ideológia alapján szervezett totális államokban a jognak alárendelt gazdaság szélsőségei egyaránt katasztrofális hatásúak lehetnek a társadalom egészére, ezért „egyik vagy másik dominanciája (pláne az egyeduralma) helyett e két nagy alrendszer optimális egyensúlyát kell keresni. (…) A gazdaság eluralkodása esetén a jog fékező erőként, a gazdaság meggyengülése esetén élénkítő, ösztönző erőként kell, hogy hasson. Az optimális egyensúly koronként és országonként más-más lehet, keresése folyamatos közpolitikai feladat″.

Az Alkotmánybíróság az indítványok alapján elsősorban a szövetkezeti hitelintézetek kötelező integrációjáról szóló szabályozás egészét vizsgálta meg abból a szempontból, hogy megfelel-e a tulajdonhoz való jog korlátozására vonatkozó alkotmányossági követelményeknek.

Leszögezte az Alkotmánybíróság: a tulajdonhoz való jog nem korlátozhatatlan. Az alaptörvény deklarálja, hogy „a tulajdon társadalmi felelősséggel jár”. Az Ab a korábbi gyakorlatára is hivatkozva kifejtette, hogy a tulajdonhoz való jog korlátozása kapcsán viszonylag szűk körű a vizsgálódási lehetősége a tekintetben, hogy mennyire megalapozott a jogalkotó részéről a közérdekre való hivatkozás. Különösen így van ez – a jelenlegihez hasonló – reformtörvények kapcsán, melyek egy gazdasági szektort alakítanak át gazdaságpolitikai célkitűzések alapján.

Az Alkotmánybíróság figyelemmel volt arra, hogy a pénzügyi szektor egészének stabilitásában a szövetkezeti formában működő hitelintézetek biztonságos működésének is szerepe van. A pénzügyi infrastruktúrának a fenntartása és működőképességének biztosítása olyan közérdek, amely az állami gazdaság- és pénzügypolitika részeként a tulajdont és vagyoni autonómiát érintő beavatkozást indokolttá tehet.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint mindezek alapján összességében az integrált működés megteremtését illetően a közérdekre hivatkozás megalapozott. A tulajdonjog-korlátozás arányosságának vizsgálata során az Ab szerint fontos, hogy a korlátozást kompenzálják az összehangolt működésből eredő előnyök – üzleti kockázatok csökkenése, jövedelmezőség növelése – és különösen az, hogy a szektor stabilitásának és biztonságának védelme érdekében az állam az MFB-n keresztül 136,5 milliárd forinttal járul hozzá az intézményvédelmi feladatok ellátásához, növelve a szektor pénzügyi stabilitását. Ezzel a kompenzációval együtt az érintett hitelintézetek önállóságát jelentősen csökkentő kötelező integráció egésze nem tekinthető alaptörvény-ellenesnek.

Elutasította az Alkotmánybíróság azokat a felvetéseket, amelyek szerint a jogalkotó nem biztosított kellő felkészülési időt a törvény alkalmazására való felkészüléshez.

A törvényt az Országgyűlés 2013. július 5-én fogadta el, július 12-én hirdették ki, rendelkezései pedig – néhány kivétellel – a következő napon, július 13-án léptek hatályba. Az Alkotmánybíróság szerint ugyan a változások jelentősek és lényegében felkészülési idő nélkül léptek hatályba, ám a jogszabály pontos menetrendet tartalmazott az előírások végrehajtására, és csak néhány olyan előírás volt, amely a szövetkezeti hitelintézetektől, illetve az integrációval érintett bankoktól tevőleges, aktív magatartást követelt meg.

A határozat kitér arra, hogy „a hitelintézetek és ügyfeleik/betéteseik érdekét is az szolgálta, hogy az átalakulásból eredő bizonytalan helyzet a lehető legrövidebb ideig álljon fenn, pánikhangulat és negatív hatású láncreakció ne alakuljon ki”, továbbá, hogy „a törvénytervezet előkészítése nem része a jogalkotási folyamatnak, ezért az egyeztetés törvényi kötelezettségének, avagy a társadalmi vita megszervezésének elmaradása politikai felelősséget keletkeztet a jogalkotó oldalán, de nem eredményezi a törvény közjogi érvénytelenségét”.

Azzal a törvényi rendelkezéssel kapcsolatban, mely szerint az adós és az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) nemteljesítése után, de az SZHISZ és a Takarékbank előtt az egész tartozás bármely szövetkezeti hitelintézettől követelhető, az Ab megállapította, hogy a szövetkezeti hitelintézeti szektor biztonságának védelme mint közérdek miatt nem tekinti feltétlenül indokolatlannak a szövetkezeti hitelintézetek egymás tartozásaiért való (egyetemleges) felelősségének intézményesítését.

Ugyanakkor az OBA-t követően bármely szövetkezet perelhetővé válik egy másik szövetkezet tartozásaiért. A perlési sorrend ráadásul kötelező, tehát a hitelező az OBA-t követően köteles először a többi szövetkezetet perelni, ezt megelőzően nem fordulhat a tagok befizetéseiből gazdálkodó – a tagoknál nagyságrendekkel tőkeerősebb – intézményvédelmi szervezet, az SZHISZ ellen. Tekintettel az integráció kötelező jellegére, illetve arra, hogy a tulajdonjogba történő beavatkozást a jogalkotó az SZHISZ-nek juttatott vagyonnal kompenzálja, a hatályos szabályozási megoldás az alkotmányos tulajdonvédelem követelményeit nem elégíti ki. Ezért ez év végi hatállyal az Alkotmánybíróság megsemmisítette azt a rendelkezést, mely szerint a szövetkezeti hitelintézeteket egymás tartozásaiért kifejezetten az SZHISZ-t megelőzően helytállásra kötelezettek.

A határozathoz a 15 fős testületből Bragyova András, Kiss László, Lévay Miklós és Salamon László fűzött különvéleményt.

Az Alkotmánybíróság közölte, hogy a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról szóló törvénnyel kapcsolatban bírói kezdeményezések is érkeztek, amelyekről várhatóan még júliusban, a nyári ítélkezési szünet előtt születhet döntés.

MTI 2014. július 2., szerda