Lenkovics Barnabás: a jogállam szakadatlan tanulási folyamat

2015. március 1.

Ahogyan az állam, úgy a jogállam struktúrái sem örök időkre adottak, egy szakadatlan tanulási folyamatról van szó, melyben az egyes jogállami intézmények funkciója, feladata is módosulhat. Az Alkotmánybíróság sem akadályozhatja meg a hatékony kormányzati intézkedéseket, feladata az, hogy megvonja a politikai mérlegelés, mozgástér alkotmányos kereteit, melyeken belül még jogállami egy jogalkotói döntés – mondta Lenkovics Barnabás, az Alkotmánybíróság napokban hivatalba lépett új elnöke az MTI-nek.

Más a tartalma, az eszköztára az emberi jogok oltalmazásának és az alkotmánybíráskodásnak egy nagyobb teljesítőképességű gazdag, és egy szegény országban, más egy konszolidált időszakban, mint egy súlyos válság idején – mondta az Alkotmánybíróság elnöke.

A törvényhozó és a végrehajtó hatalmi ág kötelessége, hogy szükség esetén azonnali és hatékony intézkedéseket tegyen, az Ab feladata pedig, hogy meghúzza a jogalkotói mérlegelés, mozgástér alkotmányos kereteit, melyeken belül még jogállami lehet egy döntés. Azonban ha nem is alkotmánysértő egy törvény, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy hibátlan – mondta az elnök.

A megsemmisítés mellett más eszközökkel is élhet a testület, például megfogalmazhat alkotmányos követelményt vagy megállapíthat mulasztást, és élhet a szignalizáció egyéb eszközeivel is. Láthatóan többféleképpen fel lehet lépni a törvényalkotás egyes, jogállami szempontból kifogásolható megoldásaival, módszereivel szemben. Ha az alkotmányos intézmények között megvan a jogállami együttműködés, a kölcsönös tisztelet és bizalom, akkor ezek a jelzések is elérhetik céljukat és a jogállamiság, alkotmányosság értékei sem szenvednek csorbát – mondta Lenkovics Barnabás, aki 2001 és 2007 között szerzett ombudsmani tapasztalataira is utalt.

Az Alkotmánybíróság és a politika viszonyáról szólva az új elnök elmondta: a testület, illetve tagjai nem politizálhatnak, függetlennek és pártatlannak kell lenniük. Így az Ab nem is lehet tekintettel a tevékenységét érintő politikai értékelésekre, a „véleménypiacra″. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy a jog nem független a politikától, hiszen a törvényhozás politikai tevékenység, oka a társadalmi problémákban, célja pedig azok kezelésében van – mondta az elnök.

A lényeg, hogy az intézmények együttműködésének eredménye az emberek boldogulása, az ország sorsának jobbra fordulása legyen. Ez fejeződik ki a legújabb, válság hatására kifejlődött nemzetközi szakirodalomban is, mely szerint amikor gyors, hatékony, de egyúttal jogállami intézkedésekre van szükség, akkor a hatalmi ágak viszonya egyre inkább az együttműködés elvein alapul – fejtette ki.

Nagyarányú és mélyreható társadalmi változások idején a dilemma úgy vetődik fel: mindenáron maradjon sértetlen az addig ideálisnak képzelt jogrendszer alapelveivel, vagy a körülmények senki által nem várt radikális megváltozása maga után vonhat az emberek érdekében szükséges korrekciókat. Az efféle korrekció egyáltalán nem idegen a jogtól, a clausula rebus sic stantibus 2000 éves római jogelve éppen azt fejezi ki, hogy a körülmények alapvető változása esetén van lehetőség a jogszabályok megváltoztatására is – magyarázta a szakember.

Példaként említette, hogy az Európai Unió korábbi pénzügyi válságok idején a közkiadások csökkentését és a súlyos veszteséget szenvedett bankok adófizetők pénzéből történő konszolidálását szorgalmazta. A legutóbbi súlyos válság rendkívüli terheinek megosztása kapcsán azonban már egyre erősebb lett az a megfontolás, hogy elsősorban azok viseljék a kockázatos pénzügyi műveletekből fakadó károkat, akik addig e műveletek előnyeit élvezhették, így például a bankszektorban főként a tulajdonosok, betétesek, nem pedig az adófizetők.

A válságok hatására a jogállamnak is súlyos kihívásokkal kell szembenéznie. Az új válaszok keresése szakadatlan tanulási folyamat, melynek része lehet például a jogállam kiegészülése speciális szakterületeken működő intézményekkel, így egy hatékony, időben és kellő eréllyel fellépő bank-, értékpapír- és biztosításfelügyelettel – jegyezte meg Lenkovics Barnabás.

Az új elnök még tavaly decemberben a parlamenti eskütétele után újságíróknak azt mondta: a bizalom jelének tekintené, ha a testület visszakaphatná korábban elvett hatásköreit. Az Alkotmánybíróság 2011 óta csak a korábbinál jóval szűkebb körben vizsgálhatja a központi költségvetéssel kapcsolatos alkotmányossági kérdéseket.

Lenkovics Barnabás leszögezte: az Alkotmánybíróság visszakapott hatásköreivel is mértéktartóan, felelősségtudattal élne, tudatában van döntései költségvetési vonzatainak. A kérdés csak az, hogy a másik oldalban megvan-e ez a bizalom.

Az Alkotmánybíróság hatáskörcsökkentése kapcsán az elnök olyan konkrét problémákra hívta fel a figyelmet, mint például a helyi adókról szóló törvény tavaly elfogadott módosítása kapcsán a termőföldadó kivetésének lehetősége. Ez sokakban aggodalmat váltott ki, de a törvény alkotmányosságát az Alkotmánybíróság jelenlegi hatásköreivel nem vizsgálhatja.

Az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok viszonyáról szólva Lenkovics Barnabás elmondta: kevesebb szó esik róla, de a testület nem csupán a politikával kerülhet konfliktusos viszonyba mint a „törvényhozás bírája″, hanem a bíróságokkal is, különösen miután a 2012 óta az alkotmányjogi panasz révén az Alkotmánybíróság az „igazságszolgáltatás bírája″ is, és ezt a helyzetet még tanulja minden szereplő.

Az Alkotmánybíróságnak különös óvatossággal kell eljárnia, hogy ne váljék egyfajta szuperbírósággá, legvégső fellebbezési fórummá, hiszen nem feladata egyes ügyekben az igazságszolgáltatás. Az Alkotmánybíróság csak azokkal az ügyekkel foglalkozhat, ahol van alapjogi, alkotmányos probléma. Ez az óvatosság fejeződik ki abban, hogy az alkotmányjogi panaszok 98 százalékát visszautasítja vagy elutasítja. Ugyanakkor bizonyos esetekben a bírák részéről érezhető idegenkedés az új jogintézménnyel szemben. Ez szakmai vita, méghozzá jogi területen az egyik legkényesebb, mert a határok megvonásáról szól, arról, hogy melyik probléma alkotmányos súlyú és így az Alkotmánybíróságra tartozó és melyik nem. Az e téren szükséges együttműködés a Kúriával kialakulóban van – mondta az Alkotmánybíróság elnöke.

Az Alkotmánybíróság összetételéről szólva Lenkovics Barnabás elmondta: a kezdeti időkben a testület jogászprofesszorokból állt, akikhez idővel csatlakoztak gyakorlati jogászi foglalkozásokat űzők – bírók, ügyvédek –, az utóbbi években pedig több, politikusi múlttal rendelkező tagja is lett a testületnek, ami hozzájárulhat az alkotmányossági problémák árnyaltabb megközelítéséhez.

Az új elnök elsősorban polgári jogász, azon belül is főként a tulajdonjog, dologi jog a szakterülete, de mint mondta, hatéves ombudsmani tevékenysége során gyűjtött tapasztalatai, valóságismerete, a legelesettebbek problémáival való szembesülés meghatározó alkotmánybírói tevékenysége során is.

„Az emberi jogok központi kérdése számomra az ember és csak ezt követően a jog″ – mondta Lenkovics Barnabás.

Az Alkotmánybíróság nemzetközi környezetéről, az európai mércék kötelező érvényéről, illetve megkérdőjelezhetőségéről szólva az új elnök kiemelte: a válság nemcsak, sőt, nem is elsősorban Magyarországot változtatta meg, hanem a világot és benne Európát is, amelynek meghatározó intézményeit, alapelveit és jogi értékeit nézve korántsem beszélhetünk ellentmondásmentes rendszerről.

A Lisszaboni Szerződés kimondja, hogy az unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását. Ennek pedig része az alkotmányos identitás, melynek védelmezése a nemzeti alkotmánybíróságok feladata. A magyar Alkotmánybíróságnak tehát egy uniós tagállam alkotmánybíróságaként is az a fő feladata, hogy a magyar alkotmányosságot védelmezze.

Az unió joga ugyan kötelező minden tagállamra, a Lisszaboni Szerződésben rögzített nemzeti identitások tisztelete viszont az uniót kötelezi. Tehát a nemzeti alkotmányos identitások és az uniós értékek viszonya is olyan kényes határkérdéseket vet fel, melyek csak a kölcsönös tisztelet és bizalom alapján kezelhetők mindenki számára megnyugtatóan – mondta az elnök.

Lenkovics Barnabás szerint az unió közös értékei változóak, birkóznak egymással a szorosabb együttműködést szorgalmazó föderalista áramlatok és a sokféleséget jobban toleráló felfogások. Korunk egyik alapvető kérdése éppen az, hogy milyen mértékben kell és lehet uniformizálni a világot, hol húzódnak az egyes közösségek, elsősorban a nemzetek identitásának határai, amelyeket tiszteletben kell tartaniuk az embereket, népeket egyre nagyobb mértékben „homogenizáló″ erőknek is. Az eltúlzott, kikényszerített egységesítés a szabadság és az önazonosság korlátozásával jár, erről a mi régiónk sokat mesélhet Európának. A szabadság viszont az egyik legfontosabb európai érték, tehát európai módon is kiállhatunk nemzeti identitásunk mellett – mondta.

Annak kapcsán, hogy az előző elnök, Paczolay Péter távozásával 14 főre csökkent a testület, Lenkovics Barnabás elmondta: szavazategyenlőség esetén, ha ez feltétlenül szükséges, élni fog elnöki, döntő szavazatával. Erre volt példa az elmúlt években is.
Lenkovics Barnabás elmondta: 2016 áprilisában jár le alkotmánybírói és ezzel együtt elnöki mandátuma, ez azonban nem befolyásolja munkáját a következő 14 hónapban. Akkor is szeretne eredményeket elérni, ha folytatásra nem kap lehetőséget. Az újraválasztás nem motiválja – tette hozzá.

Elnöki szerepfelfogásról szólva megjegyezte, még országgyűlési biztosként hallotta osztrák kollégájától, hogy ebben a mediatizált világban már szinte nem is létezik az az ombudsman, amelyik nem jelenik meg a médiában. Az Alkotmánybíróság új elnöke valamivel többször szeretne megjelenni a nyilvánosság előtt, hogy megszemélyesítse az intézményt és megvilágítsa fontosabb döntéseit, azok hátterét a közügyek iránt érdeklődő polgárok számára.

MTI 2015. március 1., vasárnap

Fotó: Szigetváry Zsolt (MTI)