Visszautasította az Alkotmánybíróság a munkavállalók kötelező védőoltását elrendelhetővé tevő jogszabályi rendelkezés elleni alkotmányjogi panaszokat

2022. február 18.

A kormány rendelete alapján a munkáltató elrendelheti, hogy a foglalkoztatottja meghatározott határidőn belül felvegye a koronavírus elleni védőoltást. Ha ez nem történik meg, a munkáltató fizetés nélküli szabadságot rendelhet el, továbbá a fizetés nélküli szabadság elrendelésétől számított egy év elteltével a munkavállaló jogviszonyát felmentéssel vagy felmondással azonnali hatállyal megszüntetheti.

A rendelet ellen mintegy 20 indítványozó fordult az Alkotmánybírósághoz az alkotmánybírósági törvény 26. § (2) bekezdése alapján. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette, és egy eljárásban bírálta el. Az indítványozó munkavállalók álláspontja szerint annak az alaptörvényi feltételnek, hogy alapjogot korlátozni csak szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan lehet, az alapvető jogok veszélyhelyzeti korlátozásának is meg kell felelnie. A védőoltás felvételének elmulasztásához fűzött joghátrány pedig olyan súlyos anyagi és erkölcsi következményekkel jár, amelyek nincsenek arányban a pandémia visszaszorításának céljával. Azzal továbbá, hogy a szabályozás az oltást a munkáltató intézkedésén keresztül de facto kötelezővé teszi, sérti a testi és lelki integritáshoz való jogot. Az indítványozók aggályosnak tartották azt is, hogy az oltatlanok homogén csoportjában hátrányt szenved az, akinek munkáltatója a védőoltás felvételét (más munkáltatókkal szemben) kötelezővé teszi, jóllehet a munkáltatóknak az oltás szükségessége megállapítására sem szakmai, sem egyéb képesítése nincsen. Az alkotmányjogi panaszokban foglaltak szerint a rendelet sérti a többi között az önrendelkezéshez való jogot, az emberi méltósághoz való jogot, valamint a testi és lelki egészséghez való jogot.

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszok befogadhatósága körében elvégzett vizsgálata során megállapította, hogy a kifogásolt jogszabályi rendelkezés az indítványozókra, tehát a munkavállalókra nézve közvetlenül nem hatályosul. A rendelet csak a munkáltató mérlegelésen alapuló intézkedése révén eredményez joghatást. Döntése nem lehet önkényes: elsősorban az adott munkahelyen dolgozók biztonságát kell szem előtt tartania, valamint az egészség megóvása érdekében köteles figyelembe venni a munkahely és a munkakör sajátosságait is. A kormányrendelet pusztán az oltás kötelező elrendelésének és a jogkövetkezmények alkalmazásának a lehetőségét teremti meg.

Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy a munkáltató döntéseivel szemben a munkavállaló az általános munkajogi szabályok szerint érvényesítheti az igényét, ha a munkáltató a döntésének kialakítására irányadó szabályokat megsértette. A munkáltató mérlegeléssel hozott intézkedésével szemben tehát jelen esetben is van jogorvoslati lehetőségük a munkavállalóknak: munkaügyi bírósághoz fordulhatnak. A bíróság ez alapján hozott jogerős döntésével szemben pedig alkotmányjogi panasszal fordulhatnak az Alkotmánybírósághoz.

A jelen ügyben az indítványozók nem merítették ki a jogorvoslati lehetőségeiket, hanem közvetlenül támadták alkotmányjogi panasszal a sérelmezett jogszabályt. Az alkotmányjogi panaszok ezért nem feleltek meg a befogadhatóság törvényi feltételeinek, így az Alkotmánybíróság az indítványokat visszautasította. A végzéshez Juhász Imre és Salamon László alkotmánybírók párhuzamos indokolást, Czine Ágnes, Márki Zoltán és Schanda Balázs alkotmánybírók különvéleményt fűztek.

Az Alkotmánybíróság végzése az ügyben benyújtott valamennyi alkotmányjogi panaszra vonatkozik. Tekintettel azonban ezeknek az indítványoknak a szövegazonosságára és nagy számára, az Alkotmánybíróság a döntésről nem tájékoztatja külön-külön postai levélben valamennyi indítványozót, és a végzést sem küldi meg nekik. Az Alkotmánybíróság végzése megjelenik az Alkotmánybíróság Határozatai című hivatalos közlönyben, és bárki által elérhető az Alkotmánybíróság honlapján.

A döntés teljes szövege az Alkotmánybíróság honlapján ezen a linken >> olvasható.