Több okból is alaptörvény-ellenes a Klímatörvény

Az Alkotmánybíróság eljárása alapjául ötven országgyűlési képviselő indítványa szolgált. Az indítvány szerint a klímavédelemről szóló 2020. évi XLIV. törvény (Klímatv.) 3. §-a ugyan konkrét vállalásokat tartalmaz, ám azok nem igazodnak az éghajlatváltozás folyamatos súlyosságához, továbbá a nemzetközi közösség és az Európai Unió klímavédelmi célkitűzéseihez.

A Klímatv. 3. § (1) bekezdése értelmében „Magyarország az üvegházhatású gázok kibocsátását legalább 40%-kal csökkenti 2030-ig az 1990. évhez képest.”, amely jogszabályi rendelkezés az Alkotmánybíróság határozata szerint a védelmi szint első alkalommal történő kijelölésének tekinthető.

Az Alkotmánybíróság határozata szerint az Alaptörvény természeti erőforrások védelmére vonatkozó rendelkezéséből (P) cikk (1) bekezdése) a testi és lelki egészséghez való jogból (XX. cikk (1) bekezdése) valamint az egészséges környezethez való jogból (XXI. cikk (1) bekezdése) nem csupán a védelmi szint első alkalommal történő kijelölésének kötelezettsége és ezen kötelezettség változatlan formában történő megőrzése fakad, hanem egy folyamatos védelmi kötelezettség, amely megfelel az elővigyázatosság és megelőzés elvének is. A jogalkotó a klíma védelmében olyan kötelezettségvállalásra köteles, mely a nemzedékek közötti igazságosság elvének megfelelően egyaránt és azonos súllyal figyelembe veszi a jelen és a jövő nemzedékek érdekeit, ahogyan az az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdéséből és 38. cikk (1) bekezdéséből következik.

A testület megállapította, hogy valamely jogi szabályozás hosszabb időn keresztüli változatlansága ugyan formálisan nem sérti a visszalépés tilalmának elvét, ám tartalmi értelemben a tudományos bizonyosság szabályozás megalkotásakori szintjének változása miatt, amennyiben nincs tekintettel az elővigyázatosság és megelőzés elvére, utóbb nem csupán elavulttá, hanem egyben alaptörvény-ellenessé is válik. Az Alkotmánybíróság megerősítette, hogy a jogalkotót az a kötelezettség terheli, hogy megalkossa azt a jogszabályi környezetet, amely biztosítja a Kárpát-medence egyedi tájának és élővilágának, természeti értékeinek megőrzését, ideértve az anyagi jogi, eljárásjogi és intézményi kereteit is.

Mindezen indokokra figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Klímatv. 3. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenes.

Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azzal, hogy nem szabályozta átfogóan és kifejezetten a Kárpát-medence és Magyarország sajátosságainak megfelelően a klímaváltozást előidéző üvegházhatás kibocsátású gázok csökkentésének hagyományos kibocsátás szabályozásán túli eszközeit (mitigáció), a klímaváltozás következményeihez történő alkalmazás eszközeit (adaptáció), valamint a klímaváltozás következményeivel szembeni ellenállóképesség növelésének eszközeit (reziliencia), ideértve azok jogon túli (a fenntartható fejlődési keretrendszer bevezetéséhez szükséges) elemeit is. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2026. június 30. napjáig tegyen eleget.

Az Alkotmánybíróság a Klímatv. egyéb rendelkezéseit kifogásoló indítványokat elutasította, illetve visszautasította.

A határozathoz párhuzamos indokolást Patyi András és Varga Réka alkotmánybíró, különvéleményt Handó Tünde, Haszonicsné Ádám Mária és Márki Zoltán alkotmánybíró fűztek.

Az Alkotmánybíróság határozata ezen a linken >> olvasható.

Az Alkotmánybíróság határozatáról készült összefoglaló ezen a linken >> olvasható.