AB határozat jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről

Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 2. § (2) bekezdés a) pontjának „és 30 napnál hosszabb megszakítás nélkül biztosított volt,” szövegrészét, valamint alkalmazásának kizárásáról döntött. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó a megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti kérelmet terjesztett elő az illetékes kormányhivatalnál, az ügy későbbi alperesénél. Az alperes 2024. október 10-én meghozott határozatával a felperes kérelmét elutasította. Határozatban megállapította, hogy a felperes megváltozott munkaképességű személynek minősül, azonban az ellátásra az Mmtv. 2. § (1) a) pontja és (2) bekezdés alapján – nem jogosult, mert a kérelem benyújtását megelőző öt, tíz és tizenöt éven belül 201 nap biztosítási időt szerzett valamint a kérelem beterjesztését megelőzően szerzett biztosítási idejében van 30 napnál hosszabb megszakítás. A felperes az alperes határozatát keresettel támadta a Fővárosi Törvényszék előtt. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Indokolása szerint a felperes esetében nem valósult meg az Mmtv. 2. § (2) bekezdésének azon feltétele, hogy a tanulmányai befejezését követő 180 napon belül létesített biztosítási jogviszonya a kezdetektől a kérelem benyújtásáig nem szakadt meg 30 napnál hosszabb időre, ezért az ellátásra ezen bekezdés alapján sem volt jogosult. Az indítványozó álláspontja szerint az Mmtv. támadott szabályai sértik az Alaptörvényben szereplő tulajdonhoz való jogát, a XIX. cikk (1) bekezdése szerinti támogatáshoz való jogát és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a jogalkotó az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontja szerinti határidő megalkotásával egyidejűleg nem gondoskodott arról, hogy a határidőt elmulasztó fogyatékossággal élő személyek bizonyosan jogosultak legyenek valamilyen más ellátásra, vagy (adott esetben) akár igazolási kérelemmel, akár méltányossági kérelemmel, akár újabb (adott esetben ezúttal is legalább egyetlen napig fennálló) jogviszony létesítésével a határidő elmulasztását orvosolhassák. Az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontja szerinti ellátás csak egy jelképes, adott esetben akár egyetlen napig fennálló biztosítási jogviszonyt követel meg, ekként ezen ellátási forma alapvetően nem a korábbi járulékfizetésen alapul. A jogalkotó éppen azt ismerte el az Mmtv. szerinti kedvezményszabály megalkotásával, hogy egyes megváltozott munkaképességű személyek egészségi állapotuk miatt képtelenek tartósan megjelenni a munkaerőpiacon. A megváltozott munkaképességű, az Mmtv. szerinti ellátásokra az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontján jogosultságot szerző fogyatékossággal élő személyek semmilyen tájékoztatást nem kapnak arra vonatkozóan, hogy egy tanulmányaik befejezését követően akár csak egyetlen napig fennálló biztosítási jogviszonyra, és ezen biztosítási jogviszony megszakításához képest egy 30 napon belül előterjesztendő kérelemre van csupán szükségük az adott esetben életük végéig járó ellátás igénylésére, mely határidő elmulasztása esetén utóbb már adott esetben semminemű ellátásra nem válnak jogosulttá, és ezáltal végeredményben akár öregségi nyugdíjban sem részesülhetnek majd. Az Alkotmánybíróság a fentiek figyelembevételével arra a következtetésre jutott, hogy az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontja szerinti különbségtételnek nincs tárgyilagos mérlegelés szerinti észszerű indoka, ekként az önkényes, sérti az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését. Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontja „és 30 napnál hosszabb megszakítás nélkül biztosított volt,” szövegrésze alaptörvény-ellenes, ezért azt a megsemmisítette. Az ügy előadó alkotmánybírója Szabó Marcel alkotmánybíró volt. A határozathoz Hörcherné Marosi Ildikó és Varga Réka alkotmánybírók párhuzamos indokolást fűztek.