AB határozat bírói döntés megsemmisítéséről

Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Kúria Kvk.III.39.071/2026/9. számú végzését. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben egy egyéni képviselő-jelölt (kifogástevő) terjesztett elő kifogást a Nemzeti Választási Bizottságnál (NVB) a Fidesz–Kereszténydemokrata Néppárt országos listájának első helyén álló jelöltjével (az indítványozóval) szemben. A kifogástevő álláspontja szerint sérültek a Ve. alapelvei, azzal, hogy az indítványozó országjárásának kaposvári állomásán egy jelenlevő gyermeket karjába vett, majd az erről készült felvételek több közösségi média platformon is közzétételre kerültek, kampánycélra használva ezzel a jelenetet. Az NVB a kifogást határozatával elutasította. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt – mint jelölő szervezet – felülvizsgálati kérelme nyomán eljáró Kúria az NVB határozatát részben megváltoztatta és megállapította, hogy az indítványozó a video- és fényképfelvétel több közösségi oldalon történő közzétételével megsértette a Ve.-ben szereplő esélyegyenlőségről szóló alapelvi rendelkezést. A Kúria elvi megállapítása szerint a gyermeknek a választási kampányban a közösségi média felületein kampányüzenet eljuttatása érdekében, politikai szereplők népszerűsítésének eszközeként, azonosítható és központi elemként történő szerepeltetése ellentétes a Ve. esélyegyenlőségről szóló alapelvével. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában egyrészről a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét állította, mivel az eljáró Kúria figyelmen kívül hagyta az általa előadott érveket, illetve azokat nem értékelte. Hivatkozása szerint a Kúria az Alkotmánybíróság gyakorlatával ellentétesen állapította meg azt, hogy az indítványozó megsértette az esélyegyenlőség alapelvét, az indítványozón mint jelöltön az esélyegyenlőség követelménye, annak betartatása nem kérhető számon. Álláspontja szerint a Kúria kilépett jogalkalmazói szerepköréből és a hatályos jogszabályokból le nem vezethető tilalmat állapított meg, azaz jogot alkotott. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy gyakorlatából az következik, hogy a kérelmező és az indítványozó is a Ve.-ben szereplő esélyegyenlőségi követelmény vonatkozásában jogosulti pozícióban van. Ekként az indítványozó nem sérthette meg ezen alapelvet, arra felelősség nem alapítható. A jelen ügyben a Kúria is deklarálta, hogy egy törvényben nem szereplő tilalmat állapított meg, azaz alapjogot is érintő, tartalmi korlátot állított fel. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az esélyegyenlőségi alapelv megsértésére való hivatkozás csak konkrét jogsérelem igazolása esetén lehetséges; azonban sem a kifogástevő, sem a kérelmező, sem a Kúria nem jelölt meg olyan körülményt, amely megalapozta volna az indítványozó politikai vetélytársait ért konkrét esélyegyenlőségi sérelmet, azt csak absztraktan jelölték meg, feltételezve, hogy a kérdéses cselekmény biztosan előnyösebb színben tünteti fel az indítványozót, mint annak mellőzése. Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasszal támadott végzés sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, és azt megsemmisítette. Az ügy előadó alkotmánybírója Juhász Miklós alkotmánybíró volt. A határozathoz Varga Réka alkotmánybíró párhuzamos indokolást fűzött.