AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria támadott részítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozók 2015-ben támogatott lakhatás szakosított intézményi ellátás igénybevétele érdekében fordultak az illetékes központi költségvetési szervhez (II. rendű alperes). A II. rendű alperes arról tájékoztatta a II. rendű felperest (az I. rendű felperes gondozóját), hogy a támogatott lakhatás iránti kérelem nem hatósági eljárás tárgya, de tájékoztatást adott az eljárásrendről, és arról, hogy az I. rendű felperes elhelyezése iránti kérelmet az intézmény kiválasztására vonatkozó melléklettel együtt nyújthatja be. 2017 októberében a II. rendű felperes tájékoztatást kért arról, hogy van-e olyan támogatott lakhatás vagy lakóotthon Budapesten, ahova az I. rendű felperes felvételét kérheti. A II. rendű alperes közölte, hogy az intézmény megjelölése hiányában a korábbi kérelem továbbítására nem került sor. A II. rendű alperes arról is tájékoztatta az indítványozókat, hogy a fenntartásában a kérelemnek megfelelő lakhatást biztosító otthonok, illetve lakóotthonok nincsenek. Az indítványozók keresetet nyújtottak be a Kormány szociálpolitikáért felelős minisztérium mint I. rendű alperes és a II. rendű alperes ellen. Az elsőfokú bíróság részítéletében megállapította a jogsértést. A döntés ellen az alperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be. A Kúria részítéletében az elsőfokú bíróság részítéletét megváltoztatta, és az indítványozók keresetét elutasította. Az indítványozók álláspontja szerint a Kúria a felülvizsgálati eljárás során megsértette az indítványozók emberi méltóságát, az egyenlő bánásmód követelményét és az indítványozók jogorvoslathoz való jogát, így kérték a kúriai döntés megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az alapul fekvő peres eljárás arra terjedt ki, hogy az adott ügyben fennállnak-e a személyiségi jogi per megindításának feltételei, ennek keretében vizsgálta, hogy a peres felek között fennáll-e polgári jogi jogviszony. Ez alapján arra jutott, hogy a központi kormányzati szerveknek az általános és az absztrakt szinten maradó tevékenysége, illetve mulasztása érintheti a személyek egy csoportját, de ezek az érdeksérelmek nem orvosolhatók a személyiségvédelmi per eszközeivel, miután az a közjogi jogviszonyokba történő felhatalmazás nélküli beavatkozást jelentene. A személyiség általános védelmére hivatkozással az állam közjogi tevékenysége nem kérhető számon, ugyanis polgári jogviszony hiányában a polgári perben eljáró alpereseket a polgári perben eljáró bíróság közjog területére tartozó intézkedésekre nem kötelezheti. A kúriai döntés vizsgálata során arra jutott, hogy az egyenlő bánásmódról szóló törvény felhatalmazó rendelkezései nem tartalmaznak a felperesi indítványozók által a konkrét személyiségi per alapját képező, általuk előterjesztett keresetükben sérelmesnek tartott alperesi tevékenységekre (illetve mulasztásokra) vonatkozó szabályozást, így az nem alkalmas a felperesi indítványozók igényének érvényesítésére. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt elutasította.