AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.774/2023/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó egy mozifilmet készítő filmstúdióval szemben a film és az ahhoz kapcsolódó sajtóközlemény miatt indított személyiségi jogi pert. Az indítványozó kifogásolta, hogy a filmben az indítványozó személye valós keresztnevének megjelölésével és az általa vezetett közvéleménykutató cégnek felismerhetővé tételével egyértelműen azonosíthatóvá vált. A személyiségi joga megsértésére irányuló keresetének az elsőfokú bíróság részben helyt adva megállapította, hogy a megjelent sajtóközlemény az indítványozót a film egyik szereplőjével azonosító tartalma miatt megsértette a jó hírnévhez fűződő jogát. A mozifilm jogellenességének azonos okból történő megállapítására irányuló kereseti kérelmét az elsőfokú bíróság elutasította. A mindkét fél fellebbezésére eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és az indítványozó keresetét teljes egészében elutasította. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmét a Kúria elutasította. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria megállapítása, amely szerint az indítványozót a politikusokéhoz hasonló tűrési kötelezettség terheli, nincs összhangban az Alkotmánybíróság gyakorlatával; az pedig, hogy a film elsősorban fikcióként értékelendő, a feltárt tényállással ellentétes. Az indítványozó szerint ezért a jogerős ítélet és a Kúria határozata az emberi méltósághoz és a jó hírnévhez való alapjoga sérelmét okozza. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a közszereplői minőség megállapítása mindig egyedi mérlegelés tárgya, az eljáró bíróságoknak elsősorban azt kell vizsgálniuk, hogy az eljárásban érintett személyt érintő közlés bármilyen módon kötődik-e közvitához. Az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy a kúriai ítélet szerint a film az indítványozó „magán- illetve családi életét nem tárgyalja, a bemutatás módja az emberi méltóság korlátozhatatlan magját nem sérti”. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria az emberi méltósághoz való jog és a véleménynyilvánítás szabadságának egymáshoz való viszonyát alkotmányosan megfelelően értékelte, így az emberi méltóság korlátozhatatlan magját érintő mérlegelés alaptörvénykonform eredményre vezetett. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy a Kúria nem lépte túl az értelmezés alkotmányos kereteit, amikor a másodfokú bíróság következtetésével egyetértve úgy foglalt állást, hogy az indítványozó „személyiségi jogi védelmének határvonalai az adott ügyben a hivatásuknál fogva közhatalmat gyakorlókéhoz hasonló módon ítélhető meg.” Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy bíróságok az ügy alapjogi relevanciájára tekintettel, a kijelölt alkotmányos értelmezési mozgástér keretein belül, döntésüket megfelelően indokolva alakították ki álláspontjukat. Az Alkotmánybíróság a fentiekben kifejtettek alapján az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény II. cikk és VI. cikk (1) bekezdése vonatkozásában elutasította.