AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság elutasította a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.290/2023/41. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozót mint II. rendű vádlottat emberölés bűntette miatt a Fővárosi Törvényszék 14 év fegyházbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla az indítványozóval szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát enyhítette, a közügyektől eltiltás tartamát súlyosította. A kiszabott szabadságvesztésből engedélyezhető feltételes szabadság legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezést mellőzte. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1)–(2) és (3) bekezdéseinek sérelmére hivatkozott. Álláspontja szerint sérült a pártatlan bírósághoz való joga, a fegyverek egyenlőségének követelménye, valamint az indokolt bírói döntéshez való joga. A pártatlanság hiányával összefüggésben hivatkozott a védelemhez való jog sérelmére is. A pártatlanság, valamint az ártatlanság vélelmének sérelmét állította az indítványozó azzal összefüggésben, hogy a bíróság előre kinyilvánította az egyes bizonyítási eszközökből származó bizonyítékokkal kapcsolatos véleményét. Az indítványozó álláspontja szerint sérült az indokolt bírói döntéshez való joga is. Az indítványozó azt is sérelmezi, hogy sem első fokon, sem másodfokon nem került sor a védelem bizonyítási indítványai elutasításának indokolására. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság megindokolta, miért került sor az egyes bizonyítási indítványok elutasítására, a másodfokú bíróság további bizonyítást is felvett, valamint az indítványozó nem volt elzárva bizonyítási indítványok, észrevételek megtételétől, ezért nem sérült a fegyverek egyenlőségének elve. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság bizonyos bizonyítékok tekintetében nem teljesítette teljes körűen indokolási kötelezettségét, azonban a másodfokon eljáró ítélőtábla mindenre kiterjedően pótolta az elsőfokú ítélet hiányosságait. A másodfokú bíróság részletesen foglalkozott a védelem részéről kiemelt jelentőséggel kezelt bizonyítékok értékelésével, és maradéktalanul eleget tett a bizonyítási indítványok elutasítása során az indokolási kötelezettségének. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság nem állapította meg a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét. Nem volt megállapítható az sem, hogy az indítványozó kérdezési, észrevételezési jogát a bíróság szabályellenesen korlátozta vagy elvonta volna, így a hatékony védelemhez való jog sérelmét sem állapította meg az Alkotmánybíróság. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.