AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság elutasította a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.178/2024/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az I. rendű felperesi indítványozó néhai élettársa volt a II. rendű felperesi indítványozó édesapja. Az I. rendű felperes néhai élettársa szabadságvesztés büntetését töltötte az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben, ahol több egészségügyi kivizsgálás eredményeként egy súlyos betegséget diagnosztizáltak nála, és tájékoztatták, hogy betegsége rövid időn belül halálát fogja okozni. Az I. rendű felperes kérelmet nyújtott be, amelyben kérte néhai élettársa büntetésének félbeszakítását, azzal az indokkal, hogy utolsó napjait a családjával tölthesse. Az alperes a kérelmet határozatával elutasította; indokolása szerint a néhai élettárs otthonaként megjelölt ingatlan az egészségi állapota javulását nem garantálta, ellátása pedig eshetőleges lett volna. Az I. rendű felperes indítványozóval a döntést a meghozatalát követő kilencedik napon közölték, azzal a ténnyel együtt, hogy néhai élettársa két nappal korábban elhunyt. Az indítványozók keresetet nyújtottak be a büntetés-végrehajtási intézet ellen. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyta. Az indítványozók álláspontja szerint az eljárás során sérült az Alaptörvény XXIV. cikk (2) bekezdésében foglalt joguk, amely szerint a hatóságok az eljárásuk során jogellenesen okozott kár megtérítésére kötelesek. Ezenkívül sérült a tisztességes bírósági eljáráshoz, illetve a jogorvoslathoz fűződő joguk. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az ügyben az alkalmazandó jogszabály kifejezetten mérlegelési jogkört biztosított a büntetés-végrehajtási intézet számára a szabadságvesztés büntetés félbeszakítása lehetőségének vizsgálatakor. A bíróság döntésének meghozatalakor figyelembe vette, hogy a büntetés-végrehajtási intézet eljárása során megfelelő körültekintéssel járt el, szakvéleményeket szerzett be, figyelemmel volt a büntetés félbeszakítására vonatkozó jogszabályi rendelkezések céljára, a néhai elítélt helyzetére, a büntetés céljának érvényesülésére és a társadalom védelmére, és ezek alapján hozta meg döntését. Az Alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott, hogy az ügyben a jogalkalmazói tevékenység nem tekinthető önkényesnek, a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme nem állapítható meg. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította. Az ügy előadó alkotmánybírója Varga Réka alkotmánybíró volt.