Hétfőn az Alkotmánybíróság (AB) megkezdi annak a beadványnak a tárgyalását, amelyet 57 országgyűlési képviselő nyújtott be. Az MSZP, a Jobbik és az LMP egyes politikusai néhány független képviselővel együtt azt kérelmezik: semmisítse meg a testület a fővárosi közgyűlés tagjainak megválasztásáról szóló rendelkezést. Szerintük a szabály sérti a közvetlenség és az egyenlő választójog elvét. A bírák mégsem mennek nyári szabadságra?

Július 20-án megkezdődik ugyan a törvénykezési szünet, de az ügy súlya és az önkormányzati választások közelsége miatt úgy döntöttem: rendkívüli ülést hívok össze. Dolgozni fogunk mindaddig, amíg a testület be nem fejezi az indítvány vizsgálatát. Az előkészületeket megtettük, így a jövő héten, 14-én megtarthatjuk az ügyben az első tárgyalást. Megjegyzem, 2012 óta, vagyis az Alkotmánybíróságra vonatkozó új szabályok hatálybalépését követően nem volt arra példa, hogy az ellenzék együtt kérjen utólagos normakontrollt. Az alaptörvény szerint – a kormány, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész és az ombudsman mellett – az országgyűlési képviselők egynegyede fordulhat ilyen beadvánnyal az AB-hez.

Az eset nyilván rámutat arra is, hogy az új alaptörvény hatályba lépése óta nem keresheti meg bárki az AB-t: az úgynevezett populáris akció megszűnt. Mód van viszont rá, hogy az érintettek alkotmányjogi panaszt nyújtsanak be jogerős bírósági ítélet ellen. Hogyan változott ezek alapján az Alkotmánybíróság tevékenysége?

Az alaptörvény és az erre épülő alkotmánybírósági törvény olyan alkotmánybíráskodást hozott létre, amely lényegesen eltér a megelőző húsz év alkotmánybírósági munkájától. Az egyéb módosulásokhoz hozzájárult, hogy megszűnt a populáris akció, vagyis az a lehetőség, hogy bármelyik polgár bármilyen jogszabályt minden egyéni érdek nélkül megtámadjon az Alkotmánybíróság előtt. Az alkotmányjogi panasz egyik változataként megjelent ugyanakkor a jogerős bírósági ítélet alkotmányossági felülvizsgálatának kérelmezése. Magam mindig is híve voltam az ilyen típusú alkotmányjogi panasz bevezetésének, akár a populáris akció korlátozásának árán is. Úgy gondoltam, érintettséghez kellene kötni a jogszabályok utólagos vizsgálatának kezdeményezését. A populáris akció megszüntetésének egyik indoka egyébként az volt, hogy bizonyos mértékben depolitizálhatja az AB működését. Ennek kapcsán megfogalmazódott az a vélemény: nem szerencsés, ha a frissen elfogadott törvények nagy számban rögtön megjelennek a testület előtt. A változások hatására ügyeink száma összességében csökkent, így nem kell több ezres hátralékot cipelnünk. Az ügycsoportokat tekintve ugyanakkor még mindig a normakontroll javára billen a mérleg. Az elmúlt két és fél évben összesen harminc jogszabályt és tizennégy bírói ítéletet semmisítettünk meg. Ez annak is köszönhető, hogy az alkotmányjogi panaszok egy részét nem bírósági ítéletek ellen nyújtják be, mivel megmaradt annak a lehetősége, hogy személyes érintettségre hivatkozva a jogszabályt támadják meg. Amennyiben az érintettséget megállapítjuk és a kérés alkotmányjogi súlyát megfelelőnek találjuk, a panaszt befogadjuk, s megítéljük.

A közvélemény nagy érdeklődéssel fogadta a hét elején meghozott határozataikat. Ezekben szó volt arról, hogy a takarékszövetkezetek integrációja közérdekből, adott feltételek mellett megengedhető, a paksi beruházás ügyében a nemzetközi egyezményről nem lehet népszavazást tartani, s a trafikok működtetésének koncessziós pályáztatása nem sérti a vállalkozás szabadságát. Megsemmisítették viszont a három csapás törvény egyik kitételét. Milyen következtetéseket von le az azóta nyilvánosságra került észrevételekből?

Új döntéseinket, amelyek nagyon különböző területeket érintettek, valóban élénk érdeklődés övezte. A népszavazási kérdés ügye a népakarat közvetlen kinyilvánításának alkotmányos határaival állt összefüggésben. A takarékszövetkezetek témakörének részleteiről a héten két határozat született, az alapvető döntést azonban egy héttel ezelőtt hoztuk meg. Ez lényegében azon alapult, hogy a pénzügyi stabilitás olyan közérdeknek tekinthető, amelyet a tulajdonjog korlátozásánál figyelembe vehetnek a törvényhozók. A közérdek a trafikügyben is felvetődött, habár ott mi inkább a vállalkozás szabadságának feltételeit elemeztük.

A tulajdonjogot az AB korábban nem sorolta a legfontosabb alapjogok közé, az újabb gyakorlat mit mondhat erről?

A tulajdonjogot az Alkotmánybíróság kezdettől következetesen alapjognak tekintette, ám több esetben rögzítette azt is, hogy ez a jog – az alkotmány alapján – közérdekből korlátozható. Hozzá kell tenni: a közérdek tágan, rugalmasan értelmezhető fogalom, az AB mindig a konkrét esetekben jelöli ki a határait. Eltérések a megítélésben ennél fogva az elmúlt 25 év alatt – már csak a testület változó összetétele miatt is – előfordultak. Különbségek egyébként nyilván más alapjogok értelmezésében is megjelenhetnek. Eredménynek ilyen esetben én azt tartom, ha a testület a korábban már kidolgozott alkotmányossági mércéket megtartva alakítja gyakorlatát. Ez történt a legutóbbi időkben például a szólásszabadság témakörében: precedens erejű döntésekkel védtük meg az eddigi alkotmányos vívmányokat, és nem fogadtuk el a közéleti vitáknak kevesebb szabadságot nyújtó szabályozást. Említhetném emellett az információszabadság, a gyülekezési jog vagy a vallásszabadság területét is.

A büntető politika gyakran erősen felkavarja az érzelmeket. A legalább három, személy elleni erőszakos bűncselekményt elkövető tettesek eddig – az úgynevezett három csapás törvény mintájára – szigorúbb büntetésre számíthattak, ha cselekményeiket egy eljárásban bírálták el. Miért semmisítették meg ezt a rendelkezést?

Az államnak egyik alapvető feladata, hogy garantálja polgárainak a közbiztonságot, afölött viszont az Alkotmánybíróság őrködik, hogy tiszteletben tartják-e a büntetőjog jogállami követelményeit. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezeknek a követelményeknek az érvényesítését és a vizsgált szabály megsemmisítését az alkotmánybírák nagy többséggel támogatták. Egyrészt megállapítottuk: a törvény alapján más büntetést kaphatott az, akinek a három erőszakos cselekményét egy eljárásban bírálták el, s megint mást az, akit a három jogsértésért több eljárásban vontak felelősségre. Másrészt kifogásoltuk, hogy a törvény adott esetben úgy tette kötelezővé az életfogytiglani szabadságvesztés kiszabását, hogy a büntetőbírák a cselekményeket nem mérlegelhették a tényleges súlyuk szerint.

Jelentős változás volt az Alkotmánybíróság életében az is, hogy két és fél évvel ezelőtt tizenegyről tizenötre növekedett a bírák száma. Hogyan zajlik azóta az ügyintézés?

A tizenöt fős testület működésének megszervezése, az apparátus irányítása nagy feladat. Az ülések például hosszabb ideig tartanak, hiszen mindenkinek joga van a véleményét akár többször is kifejteni. A heti két alkalom lehetőséget ad arra, hogy minden kérelmet viszonylag rövid időn belül megtárgyaljunk. Előny az is, hogy a kisebb ügyek eldöntésére három öt tagú tanács alakult. Ezek gyorsan és hatékonyan működnek, nagy elvi vitákat nem folytatnak, hiszen a bonyolultabb esetek a teljes ülés elé kerülnek.

A héten az Országgyűlés megválasztotta azt a kilenc tagú eseti bizottságot, amely a megüresedő alkotmánybírói posztokra jelöl majd szakembereket. Kinek a mandátuma jár le a következő időkben?

Ebben az évben három alkotmánybíró kilencéves megbízatása szűnik meg. Szeptemberben Bragyova András és Kovács Péter, novemberben pedig Balogh Elemér szolgálati ideje jár le. Ez azt jelenti, hogy szeptemberig két alkotmánybírót kell megválasztani, de a három jelöltről egyszerre is szavazhatnak, hiszen az alkotmánybírák három hónappal korábban már megválaszthatók. Megjegyzem: az érintett alkotmánybírákra még a régi törvény vonatkozik, ők tehát újrajelölhetők. Az elmúlt két évben kinevezett AB-tagok megbízatása már tizenkét esztendőre szól.

Önnel egyeztet az eseti bizottság a jelöltek személyéről?

Nem. A jogi előírás szerint a parlament választ, ehhez semmilyen külső szervezet véleményére nincs szükség. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne a véleményeket figyelembe venni, így én már a nyilvánosság előtt is jeleztem, hogy kevés a nő a bírói testületben, egyetlen hölgy van köztünk. Az is szerencsés lenne, ha több szakember érkezne az igazságszolgáltatásból. Most felhasználom az alkalmat, hogy azt is tudassam: a testületből ősszel két nemzetközi jogász távozik. Az ilyen szaktudás nélkülözhetetlen az alkotmányjogi kérdések megítélésekor. Nagyon hiányzik egy munkajogász is. Szóval bőven vannak szakmai szempontok, amelyeket a bíróválasztásnál jó lenne figyelembe venni.

Ha már a nemzetközi jognál tartunk: elterjedt az a felfogás, hogy a főbíróságok – köztük például az európai fórumok, s az alkotmánybíróságok – a politikára is nagy hatással vannak. Valójában bírói kormányzás érvényesül. Ön hogyan látja ezt?

Tudósként hosszú ideje kutatom ezt a témakört. Látható: politikai, társadalompolitikai, gazdaságpolitikai kérdésekről olykor akaratuk ellenére a bíróságoknak kell dönteniük. Talán éppen ezért, Franciaországban, Amerikában a múlt század elején, majd Németországban a hetvenes években megerősödött az a jogelméleti, jogszociológiai megközelítés, hogy a felső bíróságok jelentős mértékben befolyásolják a politikai döntéseket. Szerintem ma már nem kérdés, hogy ez igaz-e, hiszen tényként kezelhető. A dilemma inkább akörül forog, hogy a jelenség jónak tekinthető-e. Én azt mondom: helyes, hogy a bíróságoknak nagy szerep jutott, mert ők tudják védelmezni az alapjogokat. A racionalizmust képviselő kormányzati apparátusok mindenekelőtt a hatékony kormányzást tekintik a feladatuknak. A megfelelő egyensúly létrehozásáért az alkotmánynak és az alkotmánybíróságoknak ki kell jelölniük a jogállam határait, de azon belül nagy szabadság illeti meg a törvényhozókat, a kormányzatot a konkrét politikai kérdések eldöntésében. A rendszer akkor működik jól, ha az alkotmánybíróságok nem próbálják meg hatókörükbe vonni a kormányzás napi feladatait, a kormányok viszont napi politikai célokból nem feszegetik az alkotmányosság határait, az alkotmánybíróság hatáskörét.

Önt az Országgyűlés három évvel ezelőtt választotta meg az Alkotmánybíróság elnökének – azelőtt az elnököt a testület tagjai jelölték ki. Milyen tapasztalatokat szűrt le az elmúlt időkben?

Azt szoktam mondani, hogy két alkotmánybíróságnak voltam az elnöke. Először 2008-tól 2011-ig, amikor is a bírótársaim választottak meg, másodszor 2011-ben léptem hivatalba az Országgyűlés döntése alapján. A két elnöki ciklust az Alkotmánybíróság hatásköre és a testület összetétele is megkülönbözteti egymástól. A grémium létszámának emelése óta például olyan törésvonalak is megjelentek az alkotmánybírák között, amelyek egészen más természetűek, mint amilyeneket a korábbi szakmai viták tükröztek. Egyrészt magának az alkotmánybíráskodásnak a szerepét, hivatását érintik, másrészt gyökeresen eltérő alkotmányfilozófiai felfogásokban mutatkoznak meg. Úgy érzem ugyanakkor, hogy sem a kollégáimhoz, sem az Országgyűléshez fűződő kapcsolatom nem változott meg. Együttműködésünk megfelelőnek mondható.

(Kulcsár Anna)