EN

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria Kfv.II.37.131/2016/5. számú végzésével kijavított Kfv.II.37.131/2016/4. számú ítélete, a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.366/2015/6. számú ítélete, valamint a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság 57-2/2014/VH számú határozata és az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség 24217-65-2/2014. számú határozata – az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jog sérelme miatt – alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisítette. Az alkotmányjogi panaszt indítványozó cég termelő tevékenységet végez, melynek során a szennyvíz-elvezetés céljából vízilétesítményt tart fenn. 2013-ban a kibocsátott szennyvíz összetétele határérték feletti koncentrációt mutatott, így az elsőfokú környezetvédelmi hatóság csatornabírság megfizetésére kötelezte. Az indítványozó azon érvét, amely szerint határidőn túl történt a bírság kiszabása, azzal utasította el a másodfokon eljáró szerv, hogy ez a határidő nem volt jogvesztő. Az ezt követő bírósági eljárást a Kúria döntése zárta le, miszerint valójában nem a határidő túllépéséről, hanem a hatóság hallgatásáról van szó, amelyhez nem kapcsolódik az elévülés jogkövetkezménye. Az Alkotmánybíróság szerint az alkotmányjogi panasz megalapozott. Az alkotmányjogi panaszban az indítványozó állítása alátámasztásaként az 5/2017. (III. 10.) AB határozatra hivatkozott. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jelen ügy azonos ténybeli és jogi megítélés alá esik, amelyre ezért teljes egészében vonatkoztathatóak a hivatkozott határozat megállapításai. A tisztességes hatósági eljáráshoz való joghoz hozzátartozik annak biztosítása, hogy a közigazgatási hatóságok a rájuk vonatkozó határidőket betartsák, a bíróságok pedig ennek túllépését ne az ügyfél terhére, hanem javára értékeljék. A határozathoz különvéleményt fűzött dr. Czine Ágnes, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó és dr. Stumpf István alkotmánybíró.

Az Alkotmánybíróság tanácsa megállapította a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 39/K. § (1) bekezdésének „kivéve, ha korábban sikertelen minősítési eljárásban vett részt” szövegrésze, valamint (2)-(7) bekezdései alaptörvény-ellenességét, ezért azokat 2016. október 28-i hatállyal megsemmisítette. Mintegy száz magánszemély indítványozó – közülük egy indítványozó személyesen, míg a többiek a képviseletükben eljáró Pedagógusok Szakszervezete útján – alkotmányjogi panasszal élt az Alkotmánybíróságnál. A testület az ügyeket egyesítette. A támadott rendelkezés a sikertelen pedagógusi minősítési eljáráshoz egy egészen új jogkövetkezményt fűzött. Eszerint azt a pedagógust, akinek a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzéséig hét év, vagy annál kevesebb ideje van hátra, vagy öregségi nyugdíjra jogosult, automatikusan, minősítési eljárás nélkül a Pedagógus II. fokozatba sorolják be. A szabályozás azonban kiveszi az automatikus besorolás alól azokat a pedagógusokat, akik bár megfelelnek ezeknek a feltételeknek, azonban korábban sikertelen minősítési eljárásban vettek részt. Az Alkotmánybíróság az indítványok alapján érdemben azt vizsgálta, hogy a kifogásolt rendelkezések ésszerű indok nélkül, hátrányosan különböztetik-e meg azokat a pedagógus munkakörben foglalkoztatottakat, akik korábban sikertelen minősítési eljárásban vettek részt. Az Alkotmánybíróság az indítványokat megalapozottnak találta. Az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes abban, hogy a diszkrimináció tilalmát deklaráló alapvető jogokat az ember megváltoztathatatlan tulajdonságain alapuló hátrányos különbségtétel nélkül garantálja. A jogalkotó a minősítő eljárás sikertelenségét elsősorban olyan esetekben állapította meg, amikor a minősítő eljárásra való jelentkezés valamilyen formai, illetve technikai hibában szenvedett, azaz a minősítő eljárás sikertelen volta nem értelmezhető egyértelműen akként, hogy a pedagógus szakmai alkalmassága alacsonyabb szintű lenne. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogásolt rendelkezése észszerű indok nélkül, azaz önkényesen különbözteti meg a Pedagógus II. fokozatba kerülés szempontjából a nyugdíjhoz közel álló pedagógusoknak azt a körét, akik sikertelen minősítési eljárásban vettek részt, azoktól a pedagógus társaiktól, akik ilyen minősítési eljárásra önkéntesen nem jelentkeztek. A határozathoz különvéleményt csatolt dr. Pokol Béla alkotmánybíró.

Az Alkotmánybíróság tanácsa elutasította a Pécsi Ítélőtábla Gf.V.40.033/2014/15. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó megszerezte egy bányatelken a bányászati tevékenység gyakorlásának a jogát. Egy évvel később a bányatelken egy autópálya nyomvonalát fektették le, és építettek az autópálya fölött egy átjárót, valamint egy mellékutat, amely az átjáróhoz vezetett. A mellékút kiépítése következtében az indítványozó bányászati jogát bizonyos ingatlanok tekintetében nem gyakorolhatta, ebből eredően őt kár érte. Az indítványozó a kártérítés megfizetése érdekében pert indított, melynek során a bíróság megállapította az alperes kártérítési felelősségét, azonban a másodfokon eljárt ítélőtábla, valamint a felülvizsgálati bíróságként eljárt Kúria a keresetet elutasította. A bíróságok megállapítása szerint az indítványozó kártalanításra nem jogosult, mivel bányászati jogelődje jogáról kártalanítás fejében lemondott. Az indítványozó az előzményperben hozott jogerős döntést követően ismételten keresetet nyújtott be az illetékes bírósághoz, melyben a kártalanítási szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az indítványozó fellebbezést nyújtott be, majd az illetékes bíróság kizárását kezdeményezte elfogultságra hivatkozva, ám erre nem került sor. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában abszolút kizárási okként hivatkozott arra a tényre, hogy az eljáró tanács elnöke az előzményperben részt vett; állítása szerint az elsőfokú döntés meghozatala során a tényállás megállapítására az előzményper alapján került sor, ezért a kifogásolt bíró részese volt az elsőfokú eljárásnak és így törvény alapján kizárt bíró. Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak. Ha a tényállás valamely eleme tekintetében az előzményper köti az eljáró bíróságot, akkor azt a másodfokú bíróság sem bírálhatja felül. Emiatt nincsen jelentősége annak, hogy az előzményperben hozott döntést ki hozta, mivel a kizáró ok lényegi eleme, hogy saját döntését ne bírálhassa felül a másodfokon eljárt bíró. Ez a helyzet jelen ügyben nem állt elő, tehát a tisztességes eljáráshoz, pártatlan bírósághoz való jog sérelme nem merülhetett fel.

Az Alkotmánybíróság tanácsa elutasította a Kúria Bfv.I.1799/2016/30. sorszámú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó előadta, hogy az Alkotmánybíróság – indítványának megfelelően – megsemmisítette a Kúria korábbi ítéletét, ugyanakkor a Kúria az új felülvizsgálati eljárásban a korábban megsemmisített ítéletével annak rendelkező részében mindenben megegyező ítéletet hozott, amely számtalan körülmény miatt alaptörvény-ellenes. Álláspontja szerint úgy ismételték meg ügyében a rendkívüli jogorvoslati eljárást, hogy a büntetőeljárásról szóló törvény erre vonatkozóan nem tartalmazott rendelkezést, a döntés meghozatala ekként a kétszeres értékelés tilalmába, illetve a jogbiztonság követelményébe ütközik. Az indítványban foglaltak szerint az indítványozó ügyében emellett olyan bíró járt el, aki az eljárás korábbi szakaszában már eljárt, továbbá a tanács elnöke és egy tagja elfogult volt, mert eljártak a korábban lefolytatott felülvizsgálati eljárásban, mindemellett a tanács elnökével szemben további okok is felvetik a pártatlanság hiányát. Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak. A testület megállapította, hogy az Alkotmánybíróság határozatát követően nem lehetett véglegesen lezárultnak tekinteni az indítványozó büntetőügyét, így az új döntés nem ütközik a kétszeres értékelés tilalmába. Mivel jogértelmezés révén megállapíthatóak voltak a megismételt eljárás szabályai, nem sérült a jogbiztonság és a tisztességes bírósági eljárás követelménye sem. Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy sem az eljáró bírók pártatlansága, sem annak látszata nem vált kétségessé az indítványozó által felhozott érvek alapján. Önmagában az alapján, hogy az indítványozó álláspontja szerint eljárási hibákat követett el a tanács elnöke, nem vélelmezhető a bíró elfogultsága.

Az Alkotmánybíróság tanácsa elutasította a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.345/2014/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó és egy gazdasági társaság (a továbbiakban: Kft.) faktorálási keretszerződést kötött. Az adós az engedményezést tudomásul vette, és kötelezettséget vállalt arra, hogy a továbbiakban fizetést kizárólag a megjelölt bankszámlára teljesít. Az adós felszámolását a bíróság megindította. A felszámoló az adós zavartalan működése érdekében a Kft-től alapanyagokat rendelt azonnali fizetéssel. Ez alapján négy számla került kiállításra és kifizetésre közvetlenül a Kft-nek. Az indítványozó a négy számla vonatkozásában is bejelentette a hitelezői igényt a felszámolónak, amelyet azonban a felszámoló vitatottá tett. Az indítványozó ezt követően terjesztett elő kifogást az elsőfokú bíróság elé, melyben az adóst kötelezni kérte a négy számla ellenértékének megfizetésére. Álláspontja szerint ugyanis az engedményezési szerződés alapján a Kft. által kiállított számlákból eredő valamennyi követelést az ő részére kellett volna kifizetni. A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. A Kúria végül több lépcsős bírósági eljárást követően az indítványozó igényét elutasította, aki ezt követően terjesztette elő alkotmányjogi panaszát. Az indítványozó elsősorban a tulajdonhoz való jogának, a vállalkozáshoz való jogának, valamint a tisztességes gazdasági versenyhez való jogának a sérelme miatt kérte a Kúria végzésének megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak. A testület– eddigi gyakorlata során – az olyan jogviszonyoknál, amelyek inkább voltak kötelmi jellegűek, mint dologi jellegűek, nem állapította meg a tulajdoni védelem fennálltát, vagyis például a pénzkövetelésben marasztaló jogerős bírósági ítéletet nem lehet érdemi összefüggésbe hozni a tulajdonhoz való joggal. A faktoráláshoz, követelésvásárláshoz kapcsolódó tulajdonsérelem kötelmi, és nem dologi jogi jellegű jogviszonyhoz kapcsolódik, így az Alaptörvény sérelme nem áll fenn.

Nem minősül híresztelésnek, ha a sajtó úgy tudósít közéleti szereplők közügyekről szóló sajtótájékoztatójáról, hogy a tudósítás pontosan megfelel az megfogalmazottaknak, nem tartalmaz saját értékelést, egyértelműen megjelöli a közlések forrását, valamint a jó hírnevet esetleg sértő tényállításokkal érintett személy cáfolatának is helyet biztosít, vagy felkínálja neki a válaszadás lehetőségét – mondta ki az Alkotmánybíróság friss határozatában. A testület megsemmisítette azt a bírósági ítéletet, amely ezzel ellentétes következtetésre jutott. A közéleti szereplők sajtótájékoztatójáról szóló tudósítást olyan kivételnek kell tekinteni, amikor az újságírók mentesülnek a közzétett tények valóságtartalmának ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségük alól.

Egy internetes hírportál kiadója fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. Azt kifogásolta, hogy a bíróság személyiségi jogsértésért vonta felelősségre egy olyan beszámolója alapján, amelyet az egyik parlamenti párt politikusának a trafikpályázatok ügyében tartott sajtótájékoztatójáról készített. A támadott ítélet szerint a sajtótájékoztatón egy másik politikus jó hírnevére sérelmes, valótlan tényállítások hangzottak el, amelyek híreszteléséért a hírportál objektív felelősséggel tartozik.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a híresztelés fogalmának ez az értelmezése – amely egyébként megfelel a szokásos bírói gyakorlatnak – nincs összhangban a sajtószabadságból fakadó alkotmányossági követelményekkel. A demokratikus közvélemény alakulásában központi szereppel bíró sajtó tevékenységének lényegi eleme a közéleti események nyilvánossághoz való közvetítése. A sajtónak elsőrendű alkotmányos feladata a közérdekű információk, köztük a közéleti szereplők megnyilatkozásainak, álláspontjainak terjesztése, márpedig alaptörvénybeli feladatának ellátásáért senki nem marasztalható el. A közéleti vita érdeke mindenekelőtt az elhangzottak pontos, a hírek aktualitásához igazodó közzétételét igényli.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ugyanakkor a sajtótájékoztatóról tudósító sajtó felelősség alóli mentessége nem feltétlen: vizsgálni kell, hogy az újságíró a más személyek által megfogalmazottakat híven, a közlések forrását egyértelműen megjelölve, saját értékelés nélkül közvetíti-e a közvélemény felé, illetve hogy lehetőséget ad-e a vitatott állításokkal érintett személy cáfolatának.

A döntéshez Balsai István, Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon, Salamon László, Szalay Péter és Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményt fűztek.